A Laciék, a hazai alter színtér szövegcentrikus zenekara idén tavasszal jelentette meg Dekoratív ügyek című első nagylemezét. A zenekar – amelynek nevét egy abszurd telefonos félrehallás ihlette, és amelynek tagjai között valójában egyetlen Laci sincs, és nem is volt – filmszerű, egyszerre melankolikus és szarkasztikus anyaggal állt elő. A lemezről a zenekar dalszerző-gitárosa, Keserű Zsolt mesélt nekünk.
A Dekoratív ügyek dalait nagyrészt a mindennapi élet apró, mégis sorsdöntő pillanatai, elkapott félmondatok és persze filmes élmények inspirálták. A felvételek során fontos volt számunkra az organikus, karcos megszólalás, nem akartuk túlgondolni a hangszerelést.
A cél az volt, hogy a klasszikus triófelállás – a gitár, a basszus és a dob – domináljon
és ezt egészítse ki, vagy néha tegye idézőjelbe a szaxofon. Ebben Vázsonyi János volt segítségünkre. Az egész anyagot a Lilly Stúdióban vettük fel Kirschner Péter vezetésével. A nemrég megjelent Live session az EDITH-ben című felvételünkön új felállásban, szaxofon nélkül, egy plusz gitárral kiegészülve mutatjuk be a zenekar élő megszólalását. Amikor elkezdtük összerakni az album anyagát a zenekar különböző időszakában született dalokból, arra törekedtünk, hogy legyen mégis egy narratív íve a kiadványnak.
Mánia vagy mágia? Ez volt sokáig a munkacíme az albumot nyitó Dilemmának. Amit talán nem is kellene tovább értelmezni. Az elköteleződés vagy rögeszmék világa között néha nagyon homályosan látszik a határ.
A „mágia” és a „mánia” között csak egy betűnyi különbség van, miközben jelentésük szinte két ellentétes világ.
A dal szereplője pedig nem mindig tudja, melyik történik vele. Ebből a helyzetből ő nem egyszerűen menekülni akar. Át akar jutni minden akadályon, bármi áron. A depresszió helyén egy nagyon erős életösztön munkál. Noha „A halál vár a buszmegállókban”, az csak egy átmeneti hely, ahonnan egy busszal tovább is mehetünk.
A Vasárnapot már 2025-ben megmutattuk a közönségnek. Természetesen nem a hét zárónapjáról szól. Inkább a fentebb megidézett rögeszmékről, manipulációkról, gazdasági hasznosításáról, emberek sérülékenységének kihasználásáról, a hit gazdasági szereplővé tevéséről, a szektásodásról, a biztonság és a kontroll összemosásáról.
Ez a szöveg egy sokkal direktebb képet jár körül, mint a több szám.
Nyilvánvalóan egy szertartáson veszünk részt, ahol a tisztaságot nem az eszményeink garantálják, kizárólag a személyzet szakszerűsége. Még szerencse, hogy öltönyben érkeztünk az eseményre: lehet esküvő vagy temetés, alkalomhoz öltöztünk. A külsőségek elfedik az ürességet, a megtévesztést. Ha ezt tovább kell magyarázni, akkor úgyis ott leszel legközelebb te is az első sorban.
A Késik egy egyszerű love song, a kapcsolatokban gyakran megjelenő fáziseltolódásról és annak fájdalmas következményeiről.
Egy intim és nyugtalanító dal a másokhoz való ragaszkodásról
és annak elkerülhetetlen elvesztéséről. A belső és külső állapotunk folyamatosan ellentmond egymásnak. A test és a lélek már régen különvált, de képtelen egymást elengedni.
Remény vagy reménykedés? Alávetettség a biztonságért cserébe? Lázadás vagy behódolás? Grandiozitás vagy apró semmiség? Esetleg mind egyszerre? A Másképpben nem kizárólag egy ember belső állapotát látjuk, hanem egy egész tömegét, amely valami nagy és zavaros esemény közepén sodródik.
Egyébként a kollektív ünneplés mögött már ott van az egyéni elszigeteltség is.
Az egészben van valami kifejezetten nyugtalanító: mindenki ünnepel, menekül, néz, hallgat, követi az eseményeket. De közben senki sem igazán érti, mi történik. Üvöltenek a hangszórók és mégsem hallunk semmit. Valami nagy dolog történik, amit egy rajtunk kívüli erő irányít. Zeneileg itt kap hangsúlyosabb szerepet az a fajta atmoszféra, amit a korai poszt-punk (mint a The Sound vagy a Killing Joke stb.) inspirált bennem.
Az Adél, aki mással élt egy elítélt keserédes megemlékezése a börtönből, bűntettének tárgyáról. Természetesen némi szarkazmussal. Nincs benne megbánás, sajnálat, hősünk nem is biztos, hogy felfogta, mi történt vele és szerelmével.
Ez nagyon másfajta „el nem engedés” története,
mint a lemez többi, párkapcsolati lehetetlenségeket boncolgató szövegében. Itt is tökéletes a sikertelenség, de most nehéz lenne félreértelmezni az okokat. A zene is finom iróniával segít eligazodni: az áldozat adhatna csak választ, ha tudna.
A Lukrécia név Szerénkével, Károly bácsival és Irma nénivel sokunknak ismerős miliőt idéz meg a 20. századból. Már akit a TV Maci szórakoztatott lefekvés előtt. A Frakk animációs sorozat, ami a kádárizmus rendszerében még az esti mesében is a sorok közötti fogalmazásra motiválta a mese szerzőit.
Az állandó kikacsintás mindig tetten érhető a felnőtt néző számára.
Ebben a dalban ezt a kettősséget vettem elő, némi szociografikus tartalommal társítva. Hiszen úgy indul, mint egy ártatlan esti mese, ami vesz egy furcsa kanyart és a film noir műfajából ismerős képpel kötünk ki egy hajnali bárban. Gyerekkori rajzfilmfigurák, kocsmai éjszaka, félreértés, és a végén a könyörtelenül egyszerű tanulság: „mert Frakk a macskák réme”.
A Méz az egyik legrégebbi dalunk, anno még Ferencz Zsófia rendezett hozzá egy videóklipet. Amikor a nagylemez anyagát válogattuk, egyértelmű volt, hogy
a Méznek helye van a Dekoratív ügyek között.
Szépen belesimul az idő múlását és a ragacsos, elengedhetetlen múltat boncolgató koncepcióba. A méz alapvetően valami édes, természetes, közös dolog, de hiába éljük át ugyanazt, két ember van ugyanabban a helyzetben, de teljesen más valóságban. Most akkor el kell vagy el lehet menni? Ide nem tartozom, de máshova sem. Nem hibás senki, de mégis „kifröccsent már minden csepp”, elmúlt a méz finom íze.
A Filmekből tanulok boldogulni a lemez záróakkordja és egyben a legszemélyesebb dal is. Nem titok, hogy a mozgókép óriási hatással van rám. A régi BBS-dokumentumfilmektől (mint Gazdag Gyulától A határozat) kezdve Lars von Trieren és Aki Kaurismäkin át a Black Mirrorig.
Néha a valóságot, az emberi működést sokkal könnyebb megérteni és elviselni, ha egy vásznon vagy képernyőn keresztül nézzük.
Ez a dal arról az abszurd állapotról szól, amikor az élethez kapott „használati utasítást” a filmekből próbáljuk meg összerakni. A használhatatlan kis hobbijaimat próbálom rendezgetni, gyógyítgatni egy másik hobbi segítségével. Sejthető, hogy mennyire eredményes ez a módszer.
A Laciék őszi turnéja október 2-án indul Miskolcon, a budapesti klubhelyszínek pedig: S8 Underground Klub, Hunnia Art Bisztró és a KAZI.
Borítókép: Kiss-Dobó Csilla
